Neurózis

Neurózis 

Négy-öt kávé, egy-két csavart. 

Ma ez volt a napi adag. 

Mára az étel énnekem, 

undort keltően íztelen. 

Hánynom kell édestől, sóstól, 

hánynom kell minden szólt szótól, 

már semmit sem kívánok, 

de a holnapot még kivárom. 

Elmém sújtom bájitallal, 

mellette egy-két jól csavarttal, 

tartva szintet, tartva dózist, 

míg e gondom megoldódik. 

Hogy éljem savanyú életem, 

ha már nem is érzek ízeket? 

Újra izzik, újra leég, 

semmi íze, ez sem elég. 

Tartva szintet, tartva dózist, 

megismerni a neurózist. 

Élet, élet, te lassan nyúló rágógumi. 

Ülni, állni, ölni, halni. 

... Holnap van ma, reggel keltem, 

és tegnap óta nem is ettem. 

Miért szűnik szám ízvilága? 

Már kínoz az érzet hiánya. 

Tán te vagy nekem az íz, 

s dózis vagy ital ezen nem enyhít. 

Márc.5-6.