Esti órákban

Esti órákban

Katódsugárcsövek fénye vakítja álomra boruló szempárom.
 Az utca alszik, itt-ott zizeg még, de már alig.
Némán ülünk egymás mellett, azért rákérdezek:
- Mit fogsz csinálni? Nem érkezik válasz. Várok még, hátha. Egy pisszenés csak és vége. - Láttad mostanában? Halk igennel felel. Bólintok, de tudnom kell. - Mikor fogadod már el végre? Rám néz, mintha tudnom kellene. Majd megszólal: - Talán soha, talán holnap. Sosem volt bőbeszédű. Bíztassam vagy csak simán hagyjam rá? - Megtalálod majd, hidd el… Lemondóan rázza a fejét. - Tudod, őt keresem mindenhol, minden egyes nap, de Darwin nem volt hülye, nincs még egy ugyan olyan. Egyre többet kommunikál. Ez jó. - Akkor ne add fel! - De muszáj! Fúú, gyors válasz eléggé ingerülten. - Muszáj. Hangzik ismételten, s folytatja elnyelt szavakkal. - Minden áldott este ezt csináljuk. Minden este jönnek a miértjeid. Minden este ráveszel, hogy felejtsem el. És minden este rádöbbentesz, hogy ő kell. - Minden este magammal beszélek.

2012.07.21