Kávésbögre szélén a maradék
Mint rozsdás pillepalack a présben
Hemperegve, apró katicák rágják a húsom.
Az íriszek kihalt fénye, mint temetésen
Pásztázzák a kopott lelket, bú és siralom.
Tengelyferdülés, háromszázhatvan-fok.
Mint őrült bagoly nyaka tekeredik,
Neuronok sugárútja kirajzol egy alakot.
Útlezárás! Vissza-vissza! Ezzel fenyegetik.
Elválik a dimenzió, képzelt keringő képek.
Történik a múlt, jelen. De nem akkor, most.
Három végtelen hasad, s egyként feléled.
Lehetetlen! Kacifántos álom csak ez.
Csak egy nyakatekert álom az egész?
Apró sejtjeid hazudnak, te tudják az igazat.
Körök elnyelt képe lesz, és mind elenyész?
Már halott szemeiddel csak hátra nézel… …
ez kiakaszt.
2012 07 22 vagy 23
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése