Felhők alattam
Talán ma láttam a Mennyekhez az ajtót...
Legalábbis valami ahhoz nagyon hasonlót,
Ott hol már az éltető oxigén is kevés,
Ott hol az emberiség bűne elenyész...
Hát én ott álltam kisfiúként ámulva
S csak hosszú-lassú percek múlva
Èreztem magam újra talaj-Földön,
Ezen a furcsa geoid alakú gömbön,
Mert miként odalent köd szitált az égen,
Föl már nem mászott az a kopár jégen.
Csak lent úszott az a felhő, lejjebb
S eltűntek a száguldó emberek benne.
Hajj rég nem látott Gyula baràtom,
Legyek én, vagy te akárhol a Világon,
Tudom már, hogy síelőid mit kerestek,
Az utat e mesebeli Mennyekhez...
Jan.25. Sölden
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése