Még mindig Tirol
Mondjátok! Miért nem értem más nemzetek szavát,
Pont most, mikor a múlt rám zúdítja összes havát...
Eddig ti Tirol hegyei öleltetek engem
S most, ti zúzzátok homok-porrá lelkem.
Hát öleljetek újra, vagy engedjetek végre haza,
Talán akkor elolvad majd szívem vörös hava,
Mert most az egyetlen mi azt olvasztja,
Egy ismeretlen lángoló leány szava...
Örömöm csak álmomban, s poháraljban találom,
Épp ezért könyörgöm könnyeimmel hozzátok,
Hogy ami itt szép volt, ne hiányozzon,
S találjam még ezt a szépet otthon.
De míg itt vagyok hiányzik a múltam,
S lelkem mélyén próbálok, bár elavultan,
Kutatni a jövőm esélyei iránt...
S eltemetni havatok alá mindazt, mi bánt.
Jan.24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése