Felhők fent
felhők lent
S miként lépek át a hófödte tájon,
fontolóba veszem elhagyott országom,
tüdőm zúzmarás holt nesze szeli a csendet,
megremegteti a felhőkig nyúló hegyeket,
kiknek bú kobakja ködben úszik.
S jahj! Az a felhő ide is lekúszik,
ide, hol jégvirágos tüdőm-vétele
messzi-messzi fehérségben lépeget.
Lábaim nyomát szürke felhők takarják,
s elébem is csak abban legelnek a marhák.
Bármerre fújod kesergő lehelleted,
álmaidat akármerre kergetheted,
csak felhő... Hát felnézel, hátha
odafent eloszlott a fagyott pára,
dehát hogyan oszlana, ha ők,
a hatalmas, ormos felhőterelők
eltakarják a táj elől a Napot,
s ráfödik e sötétséget rejlő kalapot,
melyben felhő úszik a fagyot fák között,
és felhő úszik a hegyek fölött.
Ott, hogy látod meg az utat a véghez?
Csak könyöröghetsz az éghez,
hogy a felhők maradjanak odafent,
s hogy oszoljanak tova lent!
Dec.28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése