Habcsók
Az a csöppnyi édeskés íz, íze a máznak, az olvadónak.
Az a kevés is elszédít, ezt miért nem adják híradóban?
S lassacskán már fél tíz, jaj, hogyan pereg az óra...
Mikor szívem széttépi, hogy nem emlékszem a habcsókra.
Milyen is volt ez az édesség, mázával, ízével együttesen.
Kiment már fejemből réges-rég, azóta vagyok ily üresen.
Az ember lelkének ékesség, ízét vajon mikor ültesse
számra? Hogy akkor énbelém, saját létem visszaküldhessem.
Az az ártatlan kis csók, lelkeket ízével megtöltő,
hisz édes minden mi jó, akár a múlt, jelen, jövő.
De miről írtak az írók, az ajkakon összeszövődő,
átkozott csók, a kígyó vagy tán csak cselszövő.
Ha csak simán csúszómászó,
miért hiányzik énnekem?
Ha csak furfangos szőtt-háló,
miért szakít engem kétfele?
S az íz, a habcsók álszó
hiánya kínoz féktelen.
Hol? Hol van a nekem járó,
csókokkal teli életem?
Dec.1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése