Odaát

Odaát 

Szerelmesem az ismeretlen, úgy érzem, 

ez lehetetlen, hiszen takarják eme hegyek, 

melegvérű, hűlő keblemet. 

Ismeretlen számomra e szerelem, 

de lüktető űröm felemelem 

magasabbra, felviszem a hegyekre, 

onnan a messzibe majd levetem, 

levetem, hogy hó temethesse, 

majd aztán újra megkeresem. 

Hűlt helyére majd ismét beteszem, 

hol vörös jégtől hevesen verni kezd. 

Belefeledkezem akkor, hogy ó én szerelmem, 

még csak nem is ismerem, 

de tudom hogy, ő kell nekem, 

utána tán soha el nem engedem. 

Ő lesz partom, s tengerem, 

kivel összefonódik tenyerem, 

s netán ő lesz, ki szívem mellé eltemet. 

Nov.30.