Ima a baráthoz

Ima a barátomhoz 

Nohát pajtás, bár ímmel-ámmal, de megfertőzlek imámmal; 

A vágyak s elvárások miért oly nagyok, hacsak anyag vagyok? 

Tudod Gyula, amiről beszéltünk, hogy a Világ megszépül, 

nehéz elhinni belátom, hogy lesz ez jobb is barátom. 

Az egyik részünk elment, itt hagyta a hideg Novembert, 

de a másik mely bent honol, kiszökik majd s csak lohol, 

mondom neked hagyjuk kitörni, s a többit vele kiölni, 

csinálhatnánk így is, úgy is, de az idő csak múlik... 

Most! Veled megfogadom, hogy innentől csak magam adom, 

úgy ahogy vagyok anyag, miben felfedezem magam, 

s abban az új Világban, hiszünk magunkban, egymásban, 

s fertőzzük egymást imáinkkal, tanítsuk egymást hibáinkkal, 

és akkor majd belátod, hogy van azért még barátod, 

barátod az istened, kihez szól szavad, s istened vagy sakát magad. 

Azt mondom most kedves Gyulám, ne legyünk buták, 

fogd tündéredet, majd meglelem én is az enyémet, 

és tíz év múlva a szebb Világba, tudjuk nem volt hiába, 

30 éves fejjel berakjuk a Cs. Tamást, iszogatunk, miegymás. 

Nov.6.