2013. augusztus 23., péntek

Kioltani, beoltani

Kioltani, beoltani 

Gondolom te, ki most olvasod nem vagy már gyerek. És kiskorodban voltak azok a szerek. Beoltottak gondolom, jah meg folyt gyógyszer a torkodon. Szóval meg van ez a kép? Injekciók, meg az a sok emlék? Emlékek, melyek injektálva vannak. De voltak olyan szurik, tán akadtak, minek nem volt hatása sem rád, sem senki másra. Testedben csak eloszlottak, emlékekké foszlottak. Megvan ugye? Érted? Bár te anno sosem kérted, mégis átjár odabent mélyen, benned volt már régen. Érzed? A benned rejlő injekciót, a rejlő emléket, mi felsikolt? Gondolom te, az olvasó nem vagy már gyerek, felnőtt vagyok énis, injektálnak mégis, mert bár az oltásaim megkaptam, akár a társaim, s mégis jönnek a tégelyek... kapjuk az implant képeket. 

Nohde várjál! Várjál! Egy szóra megálljál! Kioltani tudod a tüzet, szerelmet, lombikból az életet, de amivel te be vagy oltva, az ki lehet-e oltani? Nem tűz, nem szerelem, s még csak nem is élet, szimplán implantáció-képek.

 Nov.6.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése