Kérészek éneke
Elhagyok most dunántúli hegyet, völgyet,
s üdvözlöm a tiszántúli szép mezőket.
Tirol keblei már hol elmaradtak,
miközben időtársammal elhaladtam.
Még hallom a tiroli farkasok vonyítását,
még hallom a pécsi csókák, varjak károgását,
s tán a ma este tárja majd elém,
az idő előtt kikelő kérészek énekét.
Zúgjon csak a farkasok ordító hangja,
hisz szívem darabját nekik adtam,
elrejtettem ott vörös hó alá,
hol nem lel rá a felejtő halál.
Pécsi csókák, varjak! Csendesüljetek!
Pszt! Az ágon csendben üljetek!
Ne károgjatok! Hisz tudtok repülni.
S repülni jobb, mint csak ágon ülni.
Kezdődhet keledző kérészek szimfóniája
és ne szóljon az a télben hiába.
Legyen dal, min az idő bár elhalad,
de odabent örökkön-örökké megmarad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése