Kopogóbogár
Megyek a szegedi vasútállomás felé, megyek.
Lázas álmom mondja meg, hogy mit tegyek.
Várjam! Várjam! S már alig várom,
hogy lázam oltsa ki az örök-álom.
Szívem zakatol, elnyomja a sok dobbanás,
az ajtón félőn szóló halk koppanást.
Félek, reszketek, de mégis talán,
megkérdezem tőle; Te vagy Halál?
Nem érkezik válasz, semmi féle jel,
s akkor magamnak lehajtott fejjel;
Van miért még maradnod,
csak mindennél jobb kell akarnod.
Kopog megint, kopog a kopott fejfa,
felriadok, felugrok, aztán elhal.
Lázban égek, nem merem nyini a ajtót
és kérni tőle a végtelen-altatót.
Álmaimat újra s újra végigélem,
közben elengedem jobbik részem,
élje életét az ajtón túl,monoton tovább,
s nyílik az ajtó....
... semmi, csak egy kopogóbogár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése