Summa

Summám e lap 

S lám elkezdtem e füzetet, lesz egy-két üzenet. 

Írok majd idilli jövőről, kavicsról meg kőről, 

de erről semmit sem mondhatok, írni másról akarok, 

álmokat dúsan szővő, elfeledett régi nőkről, 

s szóvá válnak régi tünetek, mik kioltották a tüzeket. 

A múltat summázom e lapon. 

Üres szobákban álmodtam, hitetlen álmokat, 

hogy tündéreivel Aphrodité, mámorba űz, elkábít 

és Halloweenkor az alakok, lelkem volt oly zaklatott, 

s a folt a csokié, Rengetegben vált valamivé. 

Hát élek e város, bár élnék én számosban. 

Magamat summázom e napon. 

Voltam én Újszülött, múló Ősz mögött, 

repültem én Új Szeleken, s kellettek az ellenszerek, 

mikor a tudatod kiütöd, bagolyként a város fölött, 

hol senkit sem zavarok, csak ugrálok a szavakon. 

Kellett még énnekem, a szép felem. 

Summámat tán ma megkapom. 

Lezárt lakatok előtt kirakták a férfigyelőt, 

hol ugatott a kutya, s ült a gerle, a buta. 

Szóltam ott a költőről, szerelmesen szép nőről. 

Nem fedem, nem takarom, nem is tudom vajon 

a végtelenbe meglelem-e utam, mely felé a tű mutat. 

Én már csak summámat akarom.

 Nov.4.