megint...

Megint 

Ismét szétráznak ők, ott belül, 

valahogy ez az érzés nem enyhül.

 Csak agyam csalfa játéka, 

de mégsem érzem elfeledettnek, 

mert bolondmód rázkódik ketrecem. 

Ketrecem, miben vörös jég fagy, 

s helyre kell raknom még ma, 

mert zaklat-ó árnyéka. 

Nem nyugodnak szemeim, mámor 

se jut rá, csak kopott álom. 

Álom, hogy tán újra ő lesz, 

ki csak úgy simán elömleszt, 

engem magammal. 

Csak ma, 

csak ma este, kérlek légy a szerelmem. 

Nov.23.