Tiszavirágzat
Záróra van s tiszavirágként élek,
lárvából teljessé én most válok.
Tiszavirág halandó, múló létem
egy napnyi gyötrelmes átok,
mit minden nap megélek.
Újra s újra virágzom e tavon,
miközben gördülök a szavakon,
mik őt éltetik, újra fel, felfele,
mint rovarok özönlő serege.
Hát bármeddig szunnyadok lárvaként,
itt, odabent magam-árvaként,
addig ő virágzik, mint én a lárva,
reá virágozva meddig várjak?
Ó istenem, én árva szegény,
mellembe zárva a kósza reményt,
hogy ő bezárja majd szűk világom,
és lesz ismét csak egy napig,
tiszavirágom.
Nov.23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése