Mennyire s hogyan

Mennyire s hogyan 

Leírhatnám „mennyire s hogyan” neked,
de csak azt fogom, miért szerettelek.
Mert elragadt Barcson az a pillanat,
s az édes Chanel parfümöd illata.
Mert Nizzában a Napot veled láttam,
s mert kizártuk szüleimet Imperiában.
Mert egyenletek helyett az órákon,
fejemet törtem hozzád hű ódákon.
S ha szívedre az ódák nem hatottak,
mellemre hajtottad könnyes arcodat.
S ha lelkem gondok zavarták,
engem melleiden te altattál.
Mert a filmeknek nem volt vége soha,
vállamon a szuszogásod csalt mosolyra.
A fáradt esték miatt a kis szobában,
ahonnan mentünk reggel iskolába.
Meg azért, mert Veszprémben a padon,
vigyáztalak át a hajnalon.
A hajnali csókokért, miket kaptam,
s azokért, miket adhattam.
Azokért a napokért, mikor nem adtál,
s azokért, mikor te nem kaptál.
Mert mosolyod mosolyra késztetett,
s mert szíved nagysága végtelen.
Mikor izzott a harag a szemedben,
esküszöm, még azt is szerettem.
Szerettem mikor testemen kéjtől remegtél,
vagy nevetve párnák alá temettél.
Azt is, mikor melletted férfi lehettem,
mert dúlt a baj vagy féltél, szerettem.
Mikor kezünk dühtől szorult ökölbe,
tudtuk mindig, nem marad úgy örökre.
Szerettem az ujjat, mely köré enyémek simultak ott,
vagy ha az égnek mutatott.
Egyszóval a szemedért, szádért, lelkedért,
most már tudod, hogy miért…

12.okt.10.