Múlik az Őszi, oda a Tavasz
Elszáradt, most hullott falevél
a Földön fekszem.
Bú csorda vágtat felém,
taposnak át felettem.
Lágyan hullik, oh sárga könnyem
hűn vájó víz peremére.
Majd cseppek fagynak könnyen
a pirosló ég szerelmére.
Messziről idegurult csillag-kavics
nemsoká’ hó lepi el.
Te vagy! ki kell, hogy szabadíts,
vagy a fekete Tél visz el.
Hozd bú vadakat terelő ebedet,
S a kebled mélyén rejlő meleget,
Akkor talán olvad majd a hó,
Kiszáradt szemimnek nyújthat altatót.
12.09.24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése