(cím nélküli)
Hiányolom hiányomat, hol hajnal honol,
károgó katonakonvoj kérőn kolompol,
hol hajnal honol szürke égen,
károgása meg-megéget.
Kérdem kérdésemet, mi menny s pokol,
jól éltél és mégis elkárhozol?
Mint a már kihalt varjak régen,
ahogy károgtak csak szürke télben.
Mondom mondatom, mi most komor,
(közben fülembe Gyula valamit dorombol)
hogy mondjam mondatom szépem,
amit nem tudok tulajdonképpen.
Nov.9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése