Október

Október 

Fémes lépcső peremén esőcseppek steptánca, 

mi e monoton kopogást eljátsza, 

komor szürke hátterű színpadon. 

Mintha nem feküdnék már kínpadon, 

mert az éltető koppanások sora 

biggyedt számat csalják mosolyra. 

Mindenki szomorú, meg rossz a kedve 

én meg táncolok az esőben nevetve. 

Steptáncom járom az égi együttessel. 

Járom, hogy a dörgő felleg is nevessen, 

s nevet ám, szikrázva örömtől, 

szabadul meg oly sok víg könnytől. 

S ahogy kacag, úgy kacagok én is 

daloljon velem gyermek és vén is, 

s essen az eső, had járhassam a táncot, 

hogy nehéz szívemről letépje a láncot. 

12.okt.2