Újszülött

Újszülött (egy elfeledett mű áprilisból) 

Mintha tested léte újra működésbe lépne, szemeidbe újra süt a fény. 

Egy illat keveredik orrodon keresztül a tüdőd friss levegőjével. 

Hallod a hangot, lágy és simogató, benne van a remény. 

Szemeidbe ragyogástól telt női szempár néz vissza… 

Elmosolyodsz, a képek kezdenek összeállni benned. 

Olyan, mintha álomból ébrednél fel késő éjszaka. 

De érzed még az illatot, látod azt az arcot magad előtt. 

És hiányzik az illat, mint másnak a vér szaga. 

Újra álmodsz, vagy valóság, sosem tudod meg. 

Visszatért a lány, és mosolyog míg te fekszel. 

Felébredsz megint, kéz karolt beléd úgy, mint soha még. 

A szoba sötét, de tudod, hogy nem álmodsz. 

A kéz hűlt helye illatos, ezt érezted már rég. 

Arcodon ajkak simogatását érzed, boldogsággal tölt el. 

Nyílik szemed, már kíváncsi vagy. Amint meglátod, tested újra életre kel. Dobogó szíved falát megfeszíti, mintha kellene. Van egy érzés mi a fellegekbe emel. Ujjaid köré ujjak fonódnak, nem teszel ellene. Mert ezek az ujjak már simogatták arcodat, És illatuk is keveredett már tüdődben a friss levegővel. 

Újraszülettél… 

12.április közepe-vége