Télűző

Télűző 

Hé, ti messziröpptű kecses gólyahadak! 

Jöjjetek! Űzzétek el a szürkeséget, 

olvasszátok pirosló jég alól a szavakat, 

hadd repüljenek azok is földön-égen. 

Hozzátok a virágékes újon-tavaszt, 

s azt az erőt, mi áradásként, 

folyót, nektárt és könnyet fakaszt, 

csak egyfajta földi-égi híradásként;

 -Élek én! Itt vagyok! Hahó!- 

hogy tudja meg az összes földlakó. 

Gólyahadak! Folyók! Ágban bújó levelek! 

Kérlek, adjatok már sejlő életjeleket! 

Mert ezek a kietlen fagyos mezőföldek, 

s kopasz, hókorpás hegyek-dombok 

jégfagyban didergő vadakat ölnek, 

s élni nem hagyják a színes viráglombot. 

Rossz halálotokon látni titeket, 

hát kérlek, kérlek adjatok életjeleket! 

Ti gólyák, folyók és levelek, 

újra, újra élők legyetek! 

Feb.3.