Újszülött II.
Hát miféle szólás akad meg torkomon,
amint járok viszontlátott rég-hazámban,
s mint értetlen gyermek, ámulok a nyomoron,
elveszett az ország, tán minden hiába.
Nem érzem enyémnek a fákat, tavakat,
mezőket, erdőket, várost, embereket,
s a belőlük áradó, kesergő magyar szavakat.
Ezen itthon néha elmerengek.
Nem halni, én ma élni készülök!
Itt a halált várják, nem is az életet...
Hát legyek inkább máshol újszülött,
mintsem hogy pazaroljam a drága éveket!
Feb.2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése